Mi a gond a gyeprácsokkal?
- wattsilab
- 2020. máj. 20.
- 5 perc olvasás
Frissítve: 2020. júl. 7.
A gyeprács elnevezésében hiába jelenik meg a "gyep" szó, nem képesek a füvet életben tartani. Hogy mi ennek az oka, ennek jártunk utána!
Gyeprácsokról általában
Gyeprácsot 1969-ben egy Josef Metten nevű német úriember találta fel. Josef Metten eredeti gondolata az volt, hogy az ilyen kő amellett, hogy remekül elvezeti az esővizet, és az autó is könnyedén közlekedhet rajta, a benne lévő üde zöld fű széppé is teszi azt. Azóta már szinte az összes betonelem gyártó cég termék portfóliójában benne vannak a gyeprácsok. Az eredeti formavilágtól is eltértek mára, immáron csak a fantázia szabhat határt annak, milyen dizájnnal jelennek meg. A 60x40 cm, vagy 40x40 cm-es szabvány méretet persze megtartották, ám a gyeprácsok által létrehozott cellák mérete és formája már igen széles skálán változik.
A gyeprácsokat használva kiderült, hogy nem csak a parkoló autók alá jók: árkok szélén, rézsűkben, egyéb lejtőkben, sőt, csak úgy itt-ott is találkozhatunk velük. Eredetileg betonból készültek a gyeprácsok, mára már a műanyagból készült verzióik is kellően elterjedtek. A műanyag gyeprácsokat talajerózió ellen is gyakran használják, például golfpályákon, ahol csak a fű tartaná meg a földet egy nagyobb eső esetén. A fű alá öt tíz centivel ilyenkor beépítenek egy réteg gyeprácsot. Ezen keresztül tud nőni a fű gyökérzete, ugyanakkor egy extra stabilitást is biztosít a lejtő számára. Persze ezektől függetlenül, leggyakrabban még mindig parkolóknál, kocsibeállóknál lehet a gyeprácsokkal találkozni.
A gyeprácsok problémái
Az eredeti elképzelést, miszerint elszivárogtatja az esővizet és még az autók számára is megfelelő alátámasztást biztosít, hozzák a gyeprácsok. Azonban hiába kapták az elnevezésüket a gyepről, inkább csak szürke, gyomos, csúnya beton rácsok, mint a gyepet életben tartó, esztétikus burkolati elemek. Hogy megértsük a probléma forrását, vegyük jobban szemügyre a gyeprácsok szerkezetét, és az eltartani kívánt fű biológiáját. Alapvetően a beton gyeprácsokról szól ez az írás, bár bizonyos ismertetett folyamatok ugyanúgy érvényesek a műanyagból készült gyeprácsokra is.
A gyeprács a rácsos szerkezete miatt cellákat hoz létre. Ezek a cellák alkalmasak arra, hogy abba földet téve és füvet ültetve, zöld felületet hozzunk létre. Azonban a beton önmagában nem tekinthető növény-barátnak, főként fű-barátnak.
Egyrészről képes rendkívülien felmelegedni a tűző napon. Egy összefüggő beton felület 70-80°C-ra is, vagy még magasabb hőmérsékletre is képes felmelegedni. Ugyanez a helyzet a gyeprácsoknál is, és habár a kisebb, tört felület kevésbé melegszik fel, az is sok(k) a legtöbb növény számára.
Másrészről a beton is képes vizet megkötni. Nem szigetelt betonok akár a saját tömegük 10%-nak megfelelő vizet képesek felvenni, míg szigetelt betonok is 3% vizet tárolnak önmagukban. Egy gyeprács esetén a víz forrása az a talaj, ami a fű számára is biztosítaná a vizet. Egy meleg nyári napon, amikor a fűnek nagyobb a vízigénye, pontosan ezt a vizet köti meg a beton is.
És ha már a vízről beszélünk, kanyarodjunk vissza egy pillanatra a felmelegedett gyeprácsokhoz. Azonnal láthatjuk, hogy a hő nem csak, mint fizikai paraméter kellemetlen a növény számára, hanem szárító hatással is bír a füvet életben tartó talaj felé.
A vázolt probléma második forrása a gyeprácsok füvesítésének alkalmazott technikájában keresendő. Hogy ezt belássuk, először nézzük meg a gyeprácsok elhelyezésének bevett gyakorlatát. A gyeprácsok elhelyezése előtt a kijelölt területet előkészítik, alapozzák. Ezt legtöbbször sóderrel vagy homokkal végzik, ami átveszi a gyeprács kövekre irányuló terhelést. Ezzel a fajta alapozással nincsen semmi probléma, a fű gyökérzete megtalálja benne az utat. A gyeprácsokat ezt követően az alapozott felületre helyezik. Ez kemény munka, hiszen 30 kg fölötti súlya is lehet egy ilyen kőnek. Egy 24 négyzetméteres területre, ami egy kisebb nappalinak felel meg, 100 darab kő kell (60x40 cm-es méretű). A gyeprács elhelyezését követően egy lapvibrátorral, vagy más döngölő eszközzel végig járják a gyeprácsot, hogy az stabilan beleüljön az alapba. Ezt követi a cellák feltöltése, innen kezdődnek a problémák is.
A cellák füvesítéséhez termőföldet használnak. A termőföldet rendszerint ráborítják a gyeprácsra, majd a földet széthordják a gyeprácsozott felületen. Erre hintik el a fűmagot.
Általában a fűmag elvetését követően nem, vagy csak nagyon rövid ideig várnak arra, hogy a gyeprácsozott területet használni kezdjék, ami idő alatt a fű nem tud megerősödni. A fűmag egyébként is már az elvetéstől fogva több károsító hatásnak ki van téve.
Egy kisebb eső is képes a fűmagokat lemosni a gyeprácsozott területről, vagy kupacokba összehordani, míg más helyen semmi sem marad.
Ez a kedvezőtlen eloszlás a gyomnövények megtelepedésének kedvez.
Amennyiben a fű megered, kihajt, a csírák rendkívül érzékenyek a kitaposásra. Ha a gyeprácsozott felületet ekkorra átadják az autós forgalomnak, akkor azzal jelentősen lerontják a fű életben maradási esélyét. Arra, hogy megerősödjön, a fűnek 3-4 hétre minimum, de inkább 2-3 hónapra van szüksége.
A fű biológiájáról pár szóban
A fű egy általánosító megnevezés. Hétköznapi értelemben minden olyan zöld felület növényzetét értjük ez alatt, amit fűnyíróval, kaszával rendben lehet tartani. Biológiai értelemben viszont a Poaceae családba tartozó növényeket értjük ez alatt: rizs, kukorica, búza, bambusz és a leggyakoribb gyep növény az angol perje is ide tartozik. Koncentráljunk csak azokra a fajokra, amiket szívesen látunk a hátsókertben a hintaágy alatt.
Egy átlagos fűmagkeverék 2-3 különböző fű faj magjait tartalmazza, de lehet ennél több, 5, 6, akár 10 is a szám. Ezek azok a fűfajták, amiket szívesen látunk a pázsitban.
Ezek közös jellemzője, hogy fűnyírástól nem pusztulnak ki. Ezt úgy tudják megoldani, hogy a növekedésükért felelős sejteket jól elrejtik a fűnyíró kései elől. A rejtekhely a föld közelében, a levelek tövében van. Amíg ezt nem éri károsító hatás, addig a fű élni fog, növekszik (megfelelő víz és fény ellátottság mellett). A fű kitaposásakor ez a terület, ami felelős a növekedésért, károsodik, így a növény elszárad, elhal, helyében csak a föld marad.
A növekedő fű egy másik jellemzője a gyökerének növekedése is, ami azt jelenti, hogy a gyökér térfogata növekszik. Ez persze a pázsit esetén nem probléma, észre sem vesszük. Egy kis térfogatra korlátozódva azonban már jelentős változást okoz.
A gyeprácsok cellái pontosan ilyen kis térfogatok. A talaj, amiben a fű gyökérzete növekszik ilyenkor úgy viselkedik, mintha egy lufit szeretnénk felfújni egy üres pohárban. Amíg a lufi nem tölti ki teljesen a pohár üregét, nyugodtan tud növekedni. Amint megnőtt annyira, hogy kitölti az üveg által közrefogott teret, arra tágul, amerre tud: kifelé, a pohár szája felé. Visszatérve a talajhoz és a gyeprácshoz, az is csak kifelé tud terjeszkedni, ami révén kis, füves dombok alakulnak ki. Az autók kerekei ezeken a dombokon haladnak át és hatalmas erővel, a tövénél fogva tépik ki a fűszálakat, sokszor gyökerestül. Ez természetesen sokkal drasztikusabb, mint akár egy fűnyírás, a fű kipusztulásához, a gyeprács cella kikopásához vezet.
A ContiGrass a megoldás
Láthatjuk, hogy a gyeprácsok nem, vagy csak korlátozottan alkalmasak a fű életben tartására, hiába van a nevükben a gyep. Bár Josef Metten eredeti célja között volt az esztétikus megjelenés is, ez sajnos nagyon ritkán valósul meg. Találóbb lenne a gyeprácsokat beton rácsoknak, vagy gyomrácsoknak hívni. Ám mielőtt bárki áttérne egy újfajta nevezéktanra, mi a Wattsi Labor Kft-nél másik megoldást találtunk ki: a ContiGrass-t. A ContiGrass a gyeprácsok celláiba egyenként, de nagyon gyorsan beletehető betét. Ez jelenleg műfüves kategóriában elérhető, de a jövőben élőfűvel, sőt világítással is elérhető lesz.
A ContiGrass-t arra fejlesztettük ki, hogy megküzdjön a csúnyaságokat okozó problémákkal, és vele a gyeprács folyamatosan zöld maradjon. A műfüves ContiGrass-szal azonnali és tartós megoldást adunk úgy, hogy még csak foglalkozni sem kell vele. Az élőfüves ContiGrass-szal megfelelő gondozás mellett sokáig életben marad a fű a gyeprácsban. Nincs vetési, nincs kihajtási szakasz, mert a ContiGrass erős gyökerű, zöld füvet tartalmaz. A föld felszínét a gyártás során olyan mélyre állítjuk be, hogy a burjánzó gyökér ne emelje a beton felszíne fölé a pázsit tövét. A fű alatti talaj víztartalmát az edény megfelelő kialakítása szabályozza, míg a beton elől megakadályozza a víz felszívását. A termőföld és a beton között nem csak az edény fala van, hanem egy légrés is, ami segít meggátolni a túlzott felmelegedést.
A ContiGrass tehát egy valós problémára egy frappáns megoldást ad. A segítségével a gyeprácsok azt az esztétikai élményt nyújthatják, amit Josef Metten eredetileg megálmodott nekik. Legyen a Te gyeprácsod is üde zöld, legyen a Te füved a zöldebb, ne a szomszédé!
コメント